Az intézmények formális és informális korlátokként határozzák meg a társadalmakat. A formális szabályok körébe tartozik a jogrendszer, a szabályok általában, míg az informális kötöttségek körébe a hagyományok, a viselkedési szabályok, a mindenki által elfogadott "játékszabályok" tartoznak. Az informális szabályok jelentősége abban áll, hogy ezek teszik lehetővé, hogy az embereknek ne kelljen minden egyes tranzakció (adás-vétel, csere, szívesség, ajándékozás, stb.) során azok minden feltételét mérlegelniük. Az informális szabályok magukban foglalják a hosszú idő alatt kialakult társadalmi konvenciókat, a viselkedési normákat (mi számít normális, becsületes viselkedésnek) benne a saját magunkra kötelezőnek, követendőnek avagy éppenséggel elutasítandónak gondolt viselkedési normákat.

Az intézmények tehát előírások a melyek a megkívánt, tiltott vagy megengedett cselekedeteket határozzák meg, azokkal a szankciókkal együtt amelyekre a szabályok nem követése esetén adnak felhatalmazást. Ezek a szabályok az embereknek a rend megteremtésére és a társadalmi következmények kiszámíthatóvá tételére tett erőfeszítéseinek az eredményei. Egy társadalomban az intézmények a játékszabályok, a játékosok pedig a társadalom különféle szervezetei. A szervezetek egyének csoportjai amit közös célok hoznak létre, amely célok lehetnek közhatalmiak mint például a rendfenntartás (rendőrség) és lehet a bélyegek szeretete és ismerete (bélyeggyűjtő egyesület). A szervezetek annak leképezései, hogy az adott társadalom intézményei mire adnak lehetőséget. 

A gazdaság esetében az intézmények az alkalmazott technológiákkal együtt meghatározzák a tranzakciós költségeket. A tranzakciós költségek legegyszerűbben a pénzváltással illusztrálhatók: vannak ahol rossz árfolyamon váltanak és ügyleti jutalékot is felszámítanak (magas tranzakciós költségek), míg máshol meg nincs akkor a különbség az eladási és a vételi árfolyam között és még jutalékot sem számítanak fel külön (alacsony tranzakciós költségek). Érthető módon az a gazdaság ahol a tranzakciós költségek alacsonyak versenyképesebb, míg a magas tranzakciós költségekkel jellemezhető gazdaságok lemaradnak. Az alapvető kérdés, hogy a csere (adás-vétel) és az ebből adódó megállapodások mennyire teljesülnek és mekkora költséggel jár azok betartatása. Például, ha egy hétköznapi szerződéshez is már közjegyző, ügyvéd, netán bírósági letét is szükséges az talán kissé magas tranzakciós költségekre utal. Legegyszerűbb példa a tranzakciós költségekre egy banki átutalás költsége. Az, hogy miért is akkora például ez utóbbi költség, mint cseppben a tenger képes megmutatni az adott gazdaság intézményeinek jellegzetességeit.

"A kapitalizmus azért tudta növelni a gazdasági prosperitás általános szintjét, mert olyan erkölcsökre és magatartási szabályokra támaszkodott amelyek révén a piaci tranzakciók gazdaságossá és hatékonnyá váltak."