A politikai szabadságjogok azért alapvető fontosságúak a fejlődés szempontjából általában és szűkebben a gazdasági fejlődés szempontjából is, mivel egy nyílt és szabad társadalmi párbeszéd (demokrácia) által lehet egyáltalán eljutni  a gazdasági szükségletekre adandó adekvát közösségi válaszokhoz. Lehetséges persze, hogy valaki "tudja", mit kell tenni és ezt meg is valósítja, diktatórikus módon ráerőltetve akaratát a társadalomra. Azonban ez a "tudás" ugyancsak esetleges, és éppenséggel pontosan e miatt sokkal több a gazdaságilag kudarcot valló diktatúra, mint a sikeres. Annak a megállapítása, hogy mik egyáltalán a gazdasági szükségletek, már önmagában igényli a nyílt társadalmi párbeszédet, a politikai részvételt, következésképp a politikai szabadságjogok érvényesülését. Valós társadalmi párbeszéd híján a jólét fogalma és az annak eléréséhez szükséges teendők előzetesen nem meghatározhatóak. 

Az úgynevezett reformdiktatúrák - mint amilyen Dél-Korea volt, vagy amilyen Szingapúr és Kína példái - nem feltétlenül azt mutatják, hogy ezek a rendszerek hatékonyabbak a fejlődés előmozdításában akárcsak gazdasági téren is. Ugyanis ezek az államok inkább a kivételek körébe számítanak és gazdasági prosperitásuk alapját korántsem  a politikai szabadságok korlátozása jelentette és jelenti. Ezzel szemben sokkal több az olyan példa, amely a diktatórikus rendszerek kudarcos voltát bizonyítja. Az "ázsiai kis tigrisek" robbanásszerű fejlődését megalapozó tényezők között egy sincs, amely alátámasztaná a politikai jogok korlátozását: ugyanis ezek a tényezők (mint például az oktatás kiemelt fejlesztése) kiválóan működnek egy demokráciában is. Az utóbbi kétszáz évben a gazdasági növekedés és a politikai intézményrendszer minősége között igen erős a korreláció. A világ harminc legmagasabb egy főre jutó nemzeti jövedelmével rendelkező országa közül csupán néhány olyan található, amely rendkívül alacsony szinten áll a a demokratikus intézményrendszer fejlettségében (ezek többsége pedig olajtermelő). 

Az intézmények ilyetén fontossága alapvetően kérdőjelezi meg azt a nézetet miszerint az embert csak az önzés motiválja. Az embereket az igazságosság is motiválja, ráadásul a kapitalizmus és a piac hatékony működését az erkölcs biztosítja és a hatékony jogi rendszer, melyeknek - és a kapitalizmus etikájának is - fontos eleme az igazságosság és a méltányosság. 

"A fejlődést úgy kell értelmezni, hogy integrált módon vizsgáljuk az egyes intézmények szerepét, valamit ezek interakcióját. A fejlődés folyamatában nemcsak a piacok és egyéb intézmények működése lényeges, hanem az értékek kialakítása és a társadalmi erkölcsök létrejötte és evolúciója".